Jókaival Balatonfüreden
December 4-5-én a Tempevölgy folyóirat igazgatóságunk ajánlásával Jókai és a színház kapcsolatára fókuszáló konferenciát szervezett – a 2020-ra megszokottá vált online módon – a lap székhelyén és egyben a Jókaihoz sok szálon kötődő Balatonfüreden, „…nekem is van egy hőstettem, amivel dicsekedni lehet” – Jókai Mór és a „komédiás had”, a színház viszonya címmel.
A mindvégig érdekfeszítő esemény egyik, nagy figyelmet kiváltó blokkja a mediatizált Jókai témakörét érintette talán legsikeresebb műve, a máig népszerű Az arany emberen keresztül. A témában lefolyt előadások során Szanyiszló Lilla a regény korabeli, 19. századi színházi adaptációit tekintette át, s miután a színpadra állítás munkáiban a szerző is részt vett, a maga szempontjait sok helyen érvényesítve, így kézenfekvő választás volt T. Szabó Leventétől mindezen szempontból a kultuszformálás, az író által is gerjesztett legendagyártás alakulástörténetét vizsgálni. Az előadásokat záró Szajbély Mihály a regény alapján készült 1985-ös hangjátékot elemezte, kiemelve, hogy Jókai, illetve a mű hírneve volt a húzóerő ez esetben is, hiszen a műfajból adódóan a rendező és a színészek látható és kézzelfogható szerepe a közönség számára minimális – szemben például a közismert, 1962-es filmfeldolgozással, melynek köszönhetően a regény figurái sokak előtt ma is az akkori szereplők személyében jelennek meg.